Ne féljetek!

A törékeny egészségű I. János Pál a megválasztását követő harmincharmadik napon az egyház kormányzásával együtt járó hatalmas teher alatt összeroppant. Szíve felmondta a szolgálatot. Ismét Rómába gyűltek a bíborosok, hogy megválasszák utódját. Nehéz döntés előtt álltak. Nyilvánvaló volt valamennyiük számára, hogy az új pápának erősnek, egészségesnek és kiváló intellektuális képességekkel megáldottnak kell lennie... Választásuk 1978. október 16-án a nagyvilág számára szinte teljesen ismeretlen Karol Wojtyla bíborosra, Krakkó érsekére esett.

I. János Pált köszönti megválasztása alkalmából

Nem sokkal 18 óra után a fehér füst felszállt a Sixtus-kápolna kis kéményéből a Szent Péter téren, annak jeleként, hogy a választás sikerrel járt. A választás kihirdetésével megbízott Felici bíboros bejelentette: Habemus papam! (Van pápánk!) A lengyel Wojtyla bíboros a II. János Pál nevet választotta, elődei, XXIII. János, VI. Pál és I. János Pál iránti tiszteletét is kifejezésre juttatva ezzel. Az új pápa ezután megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén. A téren összegyűlt tömeg nagy meglepetésére a számukra ismeretlen pápa ekkor olaszul szólalt meg:

"Dilettissimi fratelli e sorelle... (Szeretett testvéreim...)

A meglepetést hamarosan az öröm váltotta fel. Az új pápa így folytatta beszédét, melyet gyakran félbeszakított a tömeg tapsa: "A szeretett I. János Pál pápa halála után még mindig mély fájdalom tölti el szívünket. S íme, a főtisztelendő bíboros urak új püspököt választottak Róma számára. Egy távoli országból szólították őt ide. Messzi országból, azonban a hit közössége és a keresztény hagyomány által mégis olyan közeli országból. Féltem elfogadni ezt a választást, de megtettem a Jézus Krisztus iránti engedelmességből és teljes bizalommal az ő legszentebb édesanyja, a Madonna iránt. Nem tudom, jól ki tudom-e fejezni magam a ti ..., a mi olasz nyelvünkön. Ha hibát ejtek, javítsatok ki. Mindnyájatokhoz jövök, hogy közösen megvalljuk hitünket, reményünket, bizalmunkat Krisztus Anyja iránt és az egyház iránt, és így továbbhaladjunk az egyház történelmének útján Isten és az emberek segítségével." Mielőtt visszavonult, szélesre tárt karral üdvözölte az önfeledten ünneplő hatalmas tömeget.

Az elkövetkező napok is bizonyították az új pápa közvetlenségét és emberi melegségét. Így a fogadások is baráti légkörben zajlottak: a diplomáciai testületet fogadva időt szakított arra, hogy minden egyes diplomatával beszéljen; a bíborosokhoz négy nyelven szólt (angolul, franciául, németül és spanyolul). Ezek a gesztusok, figyelmességek jóleső érzéssel töltöttek el mindenkit, aki az új pápával találkozhatott.

A pápasága kezdetét jelentő ünnepi mise alkalmával, október 22-én, vasárnap II. János Pál szintén meglepetést okozott, mert eltért a megszokott protokolltól. A hagyomány szerint a bíborosok egyenként a pápa elé járulnak, és az engedelmesség jeleként megcsókolják a kezén lévő halászgyűrűt. Ám amikor Wyszynski bíboros, Lengyelország prímása következett, gyűrűcsókja után a pápa felkelt trónjáról, megölelte honfitársát, és nagyrabecsülése jeléül megcsókolta a bíboros-prímás kezét. A barátság e jele mélyen meghatotta a jelenlévőket. Szentbeszédében pedig az új pápa a következő felhívást intézte az egész világhoz:

"Testvéreim, ne féljetek attól, hogy befogadjátok Krisztust, és uralmát magatokra vegyétek! (...) Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt. Megváltó hatalma előtt nyissátok meg az országhatárokat, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, a civilizáció széles területeit! Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. Ezt egyedül csak ő tudja!"

A szertartás végén pedig, az Úrangyala elimádkozása után II. János Pál a következő szavakkal fordult a fiatalokhoz, mintegy jelezve, hogy a későbbiekben mennyire számít rájuk: "Kedves fiatalok, ti vagytok a világ jövője, az egyház reménye, ti vagytok az én reményem."

Másnap II. János Pál szakított azzal a hagyománnyal is, hogy a pápa egyedül étkezik. Meghívott néhány püspököt és lengyel papot a Vatikán falain belüli Szent Márta-vendégházba.

Karol Wojtyla, a szülőföldjéhez oly sok szállal kötődő lengyel püspök II. János Pál pápává lett, aki meghívást kapott arra, hogy az egész egyházat képviselje, és átvezesse a harmadik évezredbe.